Csíkszenttamás (Tomeşti) falut 1333-ban a pápai tizedjegyzék de Sancto Thoma néven említi. 1441-ben Zenth Tamás, 1549-ben Szent Tamás formában fordul elő. 1567-ben a regestrum 34 kapuval jegyzi. (SZOKL. II. 221.) 1699-ben Szenttamás, 1741-ben Csík Szent Tamás néven szerepel.
1333-ban plébániatemploma van, ebben az évben papja, Lőrinc a pápai tizedjegyzék szerint 2 régi banálist fizet, majd ismét 1 garast, 1334-ben 1 régi banálist. A középkori templomból ma csak a torony megcsonkított falai állanak 11 méter magasságban. Nyugati fala ép, déli fala részben. Legfelül két csúcsíves ablaka ép.
A templom 1725-ben romokban hever. 1748-tól tervezik új templom építését, amely a régi romjainak felhasználásával el is készül 1777–1776 között az Olt völgyében fekvő faluban. Ekkor a templomot 400 évesnek tartották, Nem tévedtek sokat. A torony csúcsíves ablakai, az alapokból megállapítható poligon záródású szentély, az új templomba átmentett fali szentségfülke stílusából megállapítható, hogy a XIV. század alkotása.
A szentély támpilléreinek nyomaiból az is nyilvánvaló, hogy boltozott volt, míg a hajónak csak sima mennyezete lehetett. Az új templomba átmentik a „fejedelmien szép Madonnát” is, ami a XV. század derekán készült.
Régi harangja is XV. századi, felirata szerint: „Anno Domi MCCCCXXXXV Jar”. Édestestvére a csíkszentmártoni harangnak. A templomot várfal és temető vette körül. A védőfal mára teljesen elpusztult, de nyomvonala – amelyet terepalakulatok jeleznek a felszínen – jól követhető.
1592-től – kevés megszakítással – közös papja van Csíkszentdomokossal, valószínűleg a reformáció utáni paphiány miatt.
feltöltés alatt …
Forrás:
Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek. A középkori erdélyi püspökség templomai. Gyulafehérvár. 2000.